Film Budapest ostromáról

Fővárosunk ostroma soha nem múló traumát eredményezett az azt átélő védők és civilek számára. Budapest a második világháború legtöbbet szenvedett európai fővárosainak (Varsó, Berlin, Budapest) egyikévé vált. A Duna Televizió által 2014-ben megrendelt dokumentumfilm erről emlékezik meg:

Díszsortűzzel ünnepelte 1945. február 13-án a szovjet hadsereg Budapest elfoglalását – már 1945. május 1-jén a Szabadság, a Gellért és a Vigadó téren szovjet diadaloszlopokat (azaz „szovjet hősi emlékművet”, vagy „felszabadulási emlékművet”) avattak, 1948-ig még hét másik követte ezeket. 1956-ban kilenc diadaloszlop megsemmisült, a Szabadság téri még ma is áll.

Az ostrom alatt meghaltak száma még megközelítőleg is bizonytalan – ennek feltehetően politikai okai voltak. A 95 ezer körüli (45 ezer német és 50 ezer magyar katona) védősereg katonái felerészben meghaltak, felerészben megsebesültek/hadifogságba estek – a védők februári kitörése után csak közel hétszázan jutottak át a frontvonalon. A szovjet és a román hadsereg veszteségét sokan 80—90 ezer halottra, sebesültjeik számát 240 ezerre becsülik. A fővárosi polgári lakosság veszteségét 25—38 ezer halottra – köztük 15—17 ezer zsidó vallásúra – és több mint 50 ezer sebesültre teszik.

Az ostromról Ungváry Krisztián nemzetközi sikerű monográfiájából (Budapest ostroma – Corvina Könyvkiadó, 2001), a zsidó gettó történetéről Szekeres József: A pesti gettók 1945. januári megmentése (BFL, 1997) könyvéből lehet megbízható áttekintést kapni.

Budapest polgári népessége 1945 márciusa végén 866 ezer fő, ebből 515 ezer lakos nőnemű volt. A győztesek egyesek szerint közel százezer nőt erőszakoltak meg, mások szerint „csak” a városi lakosság 5—10 százalékát, 40—80 ezer asszonyt, leányt.  A város elfoglalása után szűnt meg viszont a zsidó gettóba zárt emberek megpróbáltatása, szisztematikus legyilkolása, éheztetése. Budapestről és agglomerációjából az ostrom után mintegy 40 ezer polgári személyt hurcoltak el Szovjetunióba malenkij robotra, azaz kényszermunkára.

Negyvenezer épületének (295 ezer lakás) csak 26 százaléka maradt épségben. Megsérült az épületek 47 százaléka, súlyosan sérült 23 százaléka, teljesen megsemmisült 4 százaléka (cca. 14 ezer lakás). A legnagyobb pusztítást az I. kerület szenvedte el.

Az ostrom alatt az ipari területek részben porrá égtek, a városi közműszolgáltatás (gáz, villany), a szervezett élelmiszerellátás fokozatosan, december végére, január elejére megszűnt, a vízellátás részlegesen volt megoldott. A szennyvízcsatornák kiszáradtak, járványveszély alakult ki. A lakosságot az éhhaláltól a védők 30 ezer lova mentette meg. Általában ismertek ezek a számok – összességében egyszerűen hátborzongatóak! Számunkra szinte elképzelhetetlen már az ostromot átélők szenvedése, a kiszolgáltatottságuk szintje.