Budapesti Honismereti Társaság

Történetünk

A Budapesti Honismereti Társaság története

A Társaságról

Sok civil szervezethez hasonlóan 2001-ben a Budapesti Honismereti Társaság is alapításának tízéves jubileumáról emlékezhetett meg. A Fővárosi Bíróság 1991. augusztus 8-án, 3840. sorszám alatt jegyezte be az egyesületet a társadalmi szervezetek nyilvántartásába. Alapító tagjai a főváros történeti múltjának ápolását, hagyományainak őrzését felvállaló kerületi civil szervezetek képviselői, a kerületi helytörténeti gyűjtemények vezetői és budapesti lokálpatrióták, voltak.
A Társaság alapításának előkészítése a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban, 1990. július 4-én tartott honismereti értekezleten kezdődött meg. A jelenlévők egyetértettek egy fővárosi szintű szervezet létrehozásának szükségességével, amely önálló jogi személyként kerülne megvalósításra. Elnevezéseként a Nagybudapesti Várostörténeti Társaságot javasolták és ügyvezető titkáruknak Milosné Bóta Piroskát választották meg. A résztvevők az 1990. július 8. és 10. között tartott budapesti helyszínű Honismereti Akadémián, az országos szintű Honismereti Szövetség megalapításakor egy küldöttséggel képviselték magukat, melynek delegált tagjai Csomor Tibor, Derzsi Ottó, Grünwalszky Károly, Janek Éva, Karacs Zsigmond, Kisérdy Dezső, Meskó Sándor, Milosné Bóta Piroska és Paior Zoltánné voltak.

Az első évek
A fővárosi szervezet neve végül Budapesti Honismereti Társaságra változott – a Budavári Királyi Palota Király Pincéjében 1991. február 18-án tartott alakuló ülés többségi határozata alapján. Az itt jelenlévők véglegesítették a Társaság alapszabályát és megválasztották vezető tisztségviselőiket. Az alapító okirat szerint a Társaság működési területe Budapest és környéke, tagjaik számára pedig lehetőséget nyújtanak honismereti tanácskozásokra, akadémiákon, táborokban való részvételre és igényelhetik a Társaság szolgáltatásait, segítségét. Az alapszabály szerint a Társaság legfőbb szerve a közgyűlés, amelyet évente legalább egyszer az elnökség hív össze. Az egyesületi formában működő fővárosi szervezet tagjai lehetnek klubok, körök, egyesületek és egyéni kutatók egyaránt, akik megválaszthatóak az egyesület minden tisztségére. A Budapesti Honismereti Társaság első vezető tisztségviselőit is ezen az ülésen választották meg (elnök: dr. Rédey Pál; alelnök: dr. Bolla Dezső; titkár: Milosné Bóta Piroska; az elnökség tagjai: Bíró Ferencné, Janek Éva, dr. Mód Aladárné, dr. Morvay Péter és közintézményi delegált tagokként a Budapesti Történeti Múzeum, az Országos Levéltár és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár képviselői). A Társaság ügyeit a kerületek és a támogató intézmények képviselőiből alakult 29 fős választmány intézte. Gazdálkodásuk ellenőrzése a számvizsgáló bizottság feladatává vált (elnöke dr. Györffy Sándor, tagjai dr. Dömötör Ákos és Karacs Zsigmond). Első székhelyük a Csepeli Helytörténeti Gyűjteményben volt.
Működésük második évében a Társaság a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián egy történész vacsoraestet (1992 márciusában) és több más szervezettel közösen a TESZ központi székházában egy Kossuth emlékülést (1992 szeptemberében) szervezett. Az egyesület titkára részt vett a budapestieknek szervezett nyári honismereti táborok elbírálásában, szervezte a Honismeret Akadémiára küldött delegációt – ezek a programok később évenként ismétlődtek. Ekkor a Társaság tagjainak száma már 66 fõ volt. Nem sikerült azonban intézményi hátteret teremteni az egyesület működéséhez és a kerületi helytörténeti gyűjtemények/múzeumok is csak részlegesen képviseltették magukat.
A Társaság így a hasonló jellegű megyei civil szervezeteknél hátrányosabb helyzetben működött – fővárosi hatóköréből adódóan – mivel a megyei szervezetekhez hasonló koordináló szerepkört sokkal nehezebben tudott megvalósítani és intézményi segítséget sem kapott a munkájához. Az intézményi háttér hiánya be is határolta később (napjainkig) működési lehetőségeit. A Honismereti Szövetségnek a Magyar Nemzeti Múzeum, a megyei társszervezeteknek általában egy-egy megyei szinten működő közintézmény (múzeum, levéltár, könyvtár, művelődési központ) adja meg azt a személyi és infrastrukturális hátteret, amely az országos, ill. megyei szinten történő működéshez szükséges. A Társaság titkára a leterheltsége miatt 1992 szeptemberében felmentését kérte megbízatása alól. Utódjának Virág Miklóst választották meg. Két év múltán, 1994 őszétől már Nagy Ferenc végzi a titkári munkákat, egészen 1996 őszéig, amikor felmentését kérte tisztsége alól. Lemondásának indoka a Budapesti Honismereti Társaság kevésbé hatékony működése miatt több helyről érkező kritika volt. A nehézségeket főként a korábban említett intézményi háttér hiányának lehet tulajdonítani, amit még tovább növelt a finanszírozási háttér hiánya – 1997 januárját az egyesület 45 ezer forinttal és technikai háttér nélkül kezdte meg.
A Társaságnak a fővárosi nagy közgyűjteményekkel is – alapító tagjainak nyugdíjazása miatt – csökkent a kapcsolata. Működését csupán tagjainak munkája és a kerületi helytörténeti gyűjteményvezetők egy részének támogatása tette lehetővé. Behatároltságából első ízben az 1994-ben meghirdetett „Kettős tükörben az oktatás” c. országos pályázat kiírásával kívánt az egyesület kilépni, melynek ünnepélyes eredményhirdetése 1995-ben történt meg. Ekkor egy első, egy második és két megosztott harmadik díj ünnepélyes átadására került sor.
A Társaság tagjai előkészítették és megvalósították a Honismereti Szövetség és a Magyar Nemzeti Múzeum által meghirdetett Emese álma – mitosz és történelem c. országos középiskolás művelődéstörténeti vetélkedő fővárosi elődöntőjét és döntőjét. 1996 végén a Budapesti Honismereti Társaság elnöksége már szükségesnek tartotta a szervezet székhelyének áthelyezését Csepelről Budapest központjába, egyben a főváros helytörténetével foglalkozók nagyobb mértékű bevonását az egyesület munkájába és tevékenységük népszerűsítésének lehetővé tételét. A Társaság tisztségviselői ekkor dr. Rédey Pál elnök, Bolla Dezső alelnök, Nagy Ferenc titkár és Bogyirka Emil, Csomor Tibor, Gábriel Tibor, dr. Holló Szilvia, Horváth Csaba, dr. Meskó Sándor, Mizser Kálmánné, dr. Mód Aladárné, dr. Tóth József és Virág Miklós elnökségi tagok voltak. Az 1996. évi novemberi elnökségi ülésen elfogadták Nagy Ferenc titkár lemondását és felkérték Gábriel Tibor elnökségi tagot a következő közgyűlésig a titkári feladatok ellátására.

Megjelenik a Városunk
A következő évi, tisztújító közgyűlésre 1997 áprilisában a Társaság új székhelyén, a Ferencvárosi Evangélikus Gyülekezetnél került sor, amelyen Halász Péter, a Honismereti Szövetség elnöke is jelen volt. Elnökségi határozat alapján az elnökség kisebb létszámú lett (választott tisztségviselők: dr. Rédey Pál elnök, Karacs Zsigmond alelnök, Gábriel Tibor titkár, Bogyirka Emil, dr. Holló Szilvia, Szatmári Ildikó és dr. Tóth József elnökségi tagok, a számvizsgáló bizottságnál Bóta Piroska elnök, Berkó Gyula és Tomka Gusztávné bizottsági tagok).
A Budapesti Honismereti Társaság később is rendszeresen közreműködött a Honismereti Szövetség és a Magyar Nemzeti Múzeum által egy-két évenként meghirdetett országos középiskolás művelődéstörténeti vetélkedők fővárosi döntőinek előkészítésében, megvalósításában. Saját anyagi forrásaik felhasználásával elérték, hogy néhány év múlva (1999/ 2000 – „Felkelt a Napunk…”) már száznál több, egyenként háromfős fővárosi csapat küldte be az előselejtezőre a kitöltött munkafüzetét és a személyes megmérettetést igénylő fővárosi döntőbe hatvannál is több csapat jutott el.
Az Újpesti Városvédő Egyesület és a Társaság 1998 márciusában fővárosi szintű helytörténeti fórumot szervezett – gyakorlatilag ekkor kezdődött el az egyesület tevékenységének újjáépítése és itt mutatták be a Budapesti Honismereti Társaság időszaki kiadványát, a Városunk első számát.
Egy évvel korábban egy másfajta fővárosi helytörténeti/honismereti „fórum” létrehozása is elkezdődött, a Társaság 1997. évi közgyűlése állásfoglalása alapján – egy kiadvány (hírlevél/híradó) megjelentetésének előkészítése. A „Városunk – Budapesti Honismereti Híradó” 1998 márciusában, a korábban említett helytörténeti fórumon mutatkozott be első számával. Az ingyenes kiadványnak változatlan paraméterekkel (A/4-es formátum, 12 oldal, számonként ezer példány…) ma már (2004) hetedik évfolyamát tarthatjuk kezünkben, és remélhető, hogy finanszírozási alapjait később is meg tudjuk teremteni. A megvalósult „fórummal” az egyesület tevékenysége bekerült a budapesti köztudatba, kapcsolataik megerősödtek a fővárosi nagy közgyűjteményekkel, a kerületi civil szervezetekkel és a helytörténeti gyűjteményekkel. Rendszeres kiadásával az alapszabályukban rögzített célok megvalósulását nagymértékben elősegítették.
A Budapesti Honismereti Társaság tevékenysége a Városunk megjelenését követően már Budapest egészében érzékelhető volt. Kiadványuk tájékoztatást adott szervezeti életükről, a fővárosi helytörténeti tevékenységet végző civil szervezetek és kerületi helytörténeti gyűjtemények munkájáról, kiállításokról, kerületi jelentőségű helytörténeti kiadványokról – recenzálás révén, aktuális jubileumokról, a főváros életének vagy jelentősebb személyiségének múltjáról…
Kiadványuk lapszámainak koncepcióját a szerkesztőbizottság állította össze, tagjai fele-fele arányban a Budapesti Honismereti Társaságot és a fővárosi közgyűjteményeket (Budapest Főváros Levéltára, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteménye) képviselik. Ingyenesen hozzáférhető számaik a fővárosi kerületek helytörténeti gyűjteményeiben/múzeumaiban (l8 intézmény), a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár kerületi fiókkönyvtáraiban (62 könyvtár) voltak elérhetők, kerültek terjesztésre. Szerkesztőségi címlista alapján több mint ötven budapesti helytörténettel foglalkozó civil szervezet, valamint a témakör iránt elkötelezett lokálpatrióták… is rendszeresen megkapták a Városunk számait.
Megváltozott ismét a Társaság székhelye – 1999 tavaszától az Újpesti Helytörténeti Gyűjtemény adott helyet az egyesületnek. Egy év múltán az egyesület tisztikarát a 2000. évi közgyűlésen gyakorlatilag megerősítették. Új tisztségviselőként az elnökségi tagok közé Szatmári Ildikó helyett Gönczi Ambrus, az ellenőrző és számvizsgáló bizottság tagjaként pedig Ádám Ferenc és Csomor Tibor kapott felkérést.
Az elsõ magyar közgyűjtemény létrehozásának 200 éves jubileuma emlékére a Társaság a kerületi helytörténeti gyűjteményekkel/múzeumokkal együttműködve hirdette meg és bonyolította le a „Budapest múltjának emlékei” c. fővárosi forrásgyűjtő pályázatot, amelynek benyújtási határideje 2002 februárja volt. A sikeres pályázat eredményeiről a Városunk 2002/1. számában adtak részletes tájékoztatást – szintén itt kapott nyilvánosságot a múzeumi kategória két megosztott első díjas anyagának és a levéltári kategória első díjas anyagának ismertetése. A pályázat ünnepélyes eredményhirdetésére, a Társaság díjainak átadására március 19-én, az egyesület elnöksége jelenlétében került sor. Eredménye pedig a Városunk – Budapesti Honismereti Híradóban, a Honismeret c. folyóiratban és az Újpest újságban kapott nyilvánosságot. A pályázatra benyújtott levéltári és múzeumi anyagokat a Budapesti Honismereti Társaság ellenszolgáltatás nélkül az illetékes kerületi helytörténeti gyűjtemények és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteménye tulajdonába adta.
Alig zárult le a fővárosi forrásgyűjtő akció, amikor 2002 márciusában elhunyt dr. Rédey Pál, a Budapesti Honismereti Társaság alapító tagja, a kezdetektől az elnöke. A Farkasréti temető ravatalozójában a Társaság képviseletében Kanyar József, a Honismereti Szövetség örökös elnöke búcsúztatta – az elnöki tisztség feladatait a következő közgyűlésig az egyesület alelnöke, Karacs Zsigmond látta el.

Fővárosi helytörténeti fórumok

VI. évfolyamába lépett a Városunk – Budapesti Honismereti Híradó. Ezzel egy időben az első közgyűjteményünk, a későbbi Magyar Nemzeti Múzeum és a Széchenyi Könyvtár alapításának jubileuma tiszteletére a Honismereti Szövetség, a Magyar Nemzeti Múzeum és az NKÖM által meghirdetett országos középiskolás művelődéstörténeti vetélkedő – A tudás forrásai – fővárosi selejtezője és döntője megvalósítására – szokás szerint – a Budapesti Honismereti Társaság kapott felkérést. Közel száz, egyenként három fős középiskolás diákcsapat jelentkezett be és vehetett részt az elődöntőn. Az ötödik kerületben tartott fővárosi döntőn 27, egyenként háromfős csapat vett részt. Innen a székesfehérvári október 5-i regionális döntőbe hat fővárosi csapat jutott tovább. Az október 28-i országos döntőbe került két fővárosi csapat a 10. – Xantus János Idegenforgalmi Gyakorló Középiskola – és a 14. helyet – Árpád Gimnázium csapata – érte el.
A Budapesti Honismereti Társaság 2003. évi közgyűlésén elnökéül Breinich Gábort (Budapest Főváros Levéltára főigazgató helyettesét, a Neumann János Számítástechnikai Társaság közgyűjteményi szekciójának alelnökét), alelnöknek Karacs Zsigmondot, titkárául Gábriel Tibort, az elnöksége tagjaivá Gönczi Ambrust, Praimajer Máriát, Szöllősy Mariannet, dr. Tóth Józsefet, az Ellenőrző és Számvizsgáló Bizottsága elnökéül dr. Sütő Józsefnét, a bizottság tagjainak Ambrovits Ervinnét és Körtvélyesi Oszkárt választotta meg.
Ebben az évben előkészítették, majd útjára indították a helytörténettel foglalkozó fővárosi civil szervezetek fórumát, a Budapesti Históriákat. A hét rendezvényből álló fórum-sorozatuk első rendezvényére a Budapesti Történeti Múzeum Gótikus Lovagtermében került sor – 2003. február 5-én a budavári régészeti ásatásokról és a Lánchíd Kör tevékenységéről hangzott el tájékoztatás. A nyári hónapok kivételével minden hónap első hetének szerdai napján, du. 5 órai kezdéssel szervezték ezeket, változó helyszíneken. A sorozat célja a kerületi helytörténeti tevékenységek bemutatása, a kerületek történeti múltjának népszerűsítése, a civil szervezetek vezetői közti személyes kapcsolatok bővítése volt. Az előadások résztvevői a fővárosi kerületekben hagyományőrző tevékenységeket végzők, helytörténeti/honismereti civil szervezetek vezető képviselői, kerületi lokálpatrióták és a Társaság tagjai voltak. A rendezvényeket egy-egy kerület civil szervezetével közösen szervezték, népszerűsítését a Városunk hasábjain is megvalósították. Az előadóestek ingyenesek és bárki számára látogathatóak voltak.
A Budapesti Históriák rendezvénysorozatának tapasztalatai alapján a Társaság elnöksége 2003. évi novemberi ülésén már szorgalmazta egy Budapesti Helytörténeti Emlékkönyv kiadását. Az emlékkönyvben a Budapesti Históriák 2003. évi előadásait és a főváros helytörténetével foglalkozó civil szervezetek, helytörténeti gyűjtemények/múzeumok adattárát javasolta megjelentetni .

Múlt évben történt
A 2004. évben nyolc rendezvényből álló előadóest-sorozatunk (Budapesti Históriák) első rendezvényére a Csepel Galéria és Helytörténeti Gyűjteményben került sor – 2004. január 21-én a Weiss Manfréd család Csepel életében betöltött szerepéről, a Csepeli Helytörténeti és Városszépítő Egyesület és a kerületi helytörténeti gyűjtemény tevékenységéről hallhattunk… A nyári hónapok kivételével minden hónap első hetének szerdai napján, du. 5 órai kezdéssel szerveztük ezeket, változó helyszíneken – előkészítésüket dr. Tóth József, a Rendezvény Szakbizottság elnöke végezte el. Az előadássorozat célja továbbra is a kerületi civil szervezetek helytörténeti tevékenységeinek bemutatása, a kerületek történeti múltjának feltárása, népszerűsítése, személyes kapcsolatok létrehozásának lehetővé tétele volt. Az előadásokat egy-egy kerület civil szervezetével közösen készítettük elő, ezekről előzetest és részletes beszámolót is adtunk a Városunk hasábjain. A 2003. évi előadóestek koncepciójáról, előkészítéséről, lebonyolításáról és tapasztalatairól 2004 januárjában szakmai anyagot jelentettünk meg a Honismeret 2004/1. száma 82-85. oldalain – a megyei és határainkon túli adaptálhatóság érdekében. A 2004. évi nyolc előadóest is ingyenes és bárki számára látogatható volt – legtöbbjéről a helyi sajtóban (Várnegyed, Józsefváros, Hegyvidék…) és egy alkalommal a (Budapesti) REGGEL-ben is jelentek meg előzetesek vagy utólagos beszámolók. Fővároson kívüli kapcsolatainkon belül említésre érdemes egy szakmai kirándulás: november 27-én Abonyban, a Falumúzeum Baráti Körének vendégeként a városban folyó helytörténeti tevékenységekkel ismerkedtek meg. Társaságunk tagjai. A kirándulás szervezője Gavlik István volt.

A Honismereti Szövetség, a Magyar Nemzeti Múzeum és az NKÖM által meghirdetett országos középiskolás művelődéstörténeti vetélkedő (Hős Rákóczi népe) fővárosi selejtezője és döntője lebonyolítására a Budapesti Honismereti Társaság kapott felkérést. 2004 áprilisában a pályázati felhívásról közel 250 fővárosi középiskolához eljuttattuk a vetélkedő jelentkezési lapjait. Az egyenként három fős csapataival bejelentkezett 43 iskolának májusban postáztuk a vetélkedő fővárosi elődöntője feladatfüzeteit. Az írásbeli próbát jelentő feladatfüzetek értékelése után a személyes megmérettetést is igénylő fővárosi döntőbe (2004. november 20.) 18 csapat került be. Közülük négy jutott tovább a 2005. február 19-i aszódi regionális döntőbe – a győztes csapatok diákjait Budapest Főváros Levéltára ajándékkönyveivel (Budapest története a kezdetektől 1945-ig) jutalmaztuk és minden résztvevő diák emléklapot és a Városunk egy-egy példányát kapta kézhez. A középiskolás vetélkedőről és győzteseiről a Belváros-Lipótváros c. újság december 3-i számában és Városunk 2005/1. számában jelent meg híradás.

A „Városunk-Budapesti Honismereti Híradó” 2004. évben minden negyedévben, azaz négy alkalommal jelent meg, számonként 1000-1000 példányban. Az ingyenes kiadvány a főváros minden kerületébe, közgyűjteményébe, a szakmai körökhöz és elkötelezett lokálpatriótákhoz egyaránt eljutott. Számonként 250 példány a kerületi helytörténeti gyűjteményeken, 170 példány a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár kerületi fiókkönyvtárain át, 100 példány Budapest Főváros Levéltárában, a fennmaradó példányok címlista alapján és a Budapesti Históriák előadóestjein kerültek felhasználásra – remittendaként csak 10-15 tartalékolt példányunk van. Financiális hátterét a Budapesti Honismereti Társaság teremtette meg (elnyert pályázati támogatások, kerületi önkormányzatok pályázati hozzájárulásai, magánszemélyek támogatásai…). Periodikánk kiadása érdekében hét országos és fővárosi pályázatot, 14 kerületi szintű pályázatot készítettünk el és nyújtottunk be a 2003. év végén és a 2004. évben.

Az Elnökség és a közgyűlés jóváhagyásával a Budapesti Históriák 2003. évi előadóest-sorozatunkon elhangzott, a főváros és elődtelepülései történeti múltjával foglalkozó szakmai előadások és a kerületekben működő egyesületek tevékenységéről, eredményeiről, gondjairól szóló tájékoztatók publikálását előkészítettük – kiegészítve a Társaságunkról szóló tájékoztatóval, egy fővárosi helytörténeti adatbázissal (a közgyűjtemények és helytörténet iránt elkötelezett civil szervezetek főbb adatai) és a 2003. évi fővárosi helytörténeti bibliográfiával. A Budapesti Helytörténeti Emlékkönyv című, ezer példányra tervezett kötet szerkesztésére az Elnökség októberi ülésén Gábriel Tibor titkárt kérte fel. A kéziratok 2004 decembere közepéig beérkeztek – közben folyamatos lektorálás, majd korrektúra folyt – és december 20-án a tördelőhöz kerültek. Több nyomdától bekért árajánlat közül a legkedvezőbb, a Kolofon Nyomda Kft. árajánlatát fogadtuk el.
A nyomdai előkészítés és a nyomdai munkálatok után 2005. február 24-én került sor bemutatására a Fővárosi szabó Ervin Könyvtár dísztermében. Anyagi háttere megteremtése érdekében öt pályázatot adtunk be – egy nyert közülük (300 eFt) – és egy kedvezményes előrendelési akciót indítottunk (210 eFt). A kiadáshoz még hiányzó összeget Társaságunk fedezte.
A Budapesti Honismereti Társaság 2005. évi tevékenységéről a Városunk c. kiadványunk idei számaiban olvasható részletes információ – lásd a Városunk menüpontunknál.